Pocsékul vagyok

 Ez az örökös fájdalom már kikészít. Talán köszvényes a jobb lábam? Veszek káposztát és a levéllel fogom gyógyítani. 
Anyámat nem hívom fel az intézmény vonalasán, annyira kellemetlen volt múlt hét pénteken is az a 2 perces nem beszélgetés ahogy jelezték neki, hogy adja vissza a telefont mert ügyet kell intézni, hogy inkább nem hívom. Majd 10-én lemegy a családból valaki és viszi a megvásárolt mobilt és megszereli amit kell, majd akkor hívom.

Mit akarsz kislányom, miért keresel? Tegnap is hívtál és a kertben voltam, miért nem kerestek meg? Na szóval, nem hívom.
Miért hiányzik az anyám? Miért érzem azt hogy kötelességem hívni, meghallgatni őt? 
Lassan 60 éve az anyám. Voltak jó és kevésbé jó pillanatok, de ez a kapcsolat sárkányos. 
Nem is tudom, hogy minek nevezzem.

Olvasom a hírekben, hogy egy magatehetetlen idős embert a drága kórházban kikötözték és kiszáradt.
Anyámat amikor látogattam, aban a szobában is volt egy idős néni akinek végtagjait kikötözték. 
Anyámat az intenzív osztályon korlátozták mozgásában, mert ujjárol leesett a ketyere és az oxigénmasszkal sem volt kibékülve. 
A beteg jogai sérülnek, ha mozgásában korlátozzák, még ha azt mondja is hogy el megy haza megszökik, de láthatóan erre képtelen, de hogy már élete is veszélyben forog, mert nem tud inni....nem éri el a nővérhívót. Ja ezt sehol nem láttam, hogy a beteg keze ügyében lett volna ilyen eszköz. Nem lehet arra hivatkozni, hogy kevés a nővér. 
bántalmazást közfeladatot ellátó személyként közösség tagja ellen, védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen személy ellen követték el

Anyukám III

 Miután anyukám bekerült a krházba, folyton a telefonját kérte, de a mentősök a beteggel nem hoznak be semmilyen holmit.

2024.07.13-án végre visszakerült az Otthonba. Hívott az ápoló, anyuka megérkezett. 
Gondoltam, hogy megkeresi a mobilját, feltőlti energiával bekapcsolja és aztán hív. 
Nem győztem várni, felhívtam az Otthont, kértem az ápolót hogy nézzen vagy nézessen utána, anyám mobilja hol lehet. Ám elfelejtette ezt továbbítani, majd miután nem győztem várni csak felhívtam az Otthont, azt mondták nem találják a telefont.
Nos ha ma a vezető azt mondja, amikor a mentő elvisz egy lakót, annak értékeit elzárják. Ha el van zárva és a lakó visszaért az Otthonba akkor logikus, hogy az elzárt cuccát visszaadják. 
Tehát az ápolóknak tudniuk kell, hogy hol van elzárva, ha el lett zárva. Vászon szatyorka (telefon, pénz, bankkártya) van valahol, de vajon hol?

Szellemi leépülés

 A születéskor várható élettartam valamint az idős kor megélése.
Idős kor vagy idősödő kor, mert a szellemi leépülés nem mindig korhoz kötött szerintem.

A változás folyamatos és alig észrevehető. Memoria vizsgálaton voltam régebben, ezen nem volt kimutatható szellemi leépülés. 
Mikor mondható ki valakiről, hogy agyilag zokni? 
Nem sok dolgom van a háztartásban: kimosandó ruháanemű összegyűjtése kimosása teregetés. Boltba elmenni a bevásárlólistával, figyelni, mi fogyott ki a fűszerből vagy mosószer vagy mosogatószer. Azaz raktárosi tevékenység.
Még tudom a panírozás menetét.

Nálam hol fog megmutatkozni a kognitiv hanyatlás? 
Mivel nálam az idegsejtek DNS-e épp átalakul és normális lesz számukra a fájdalom közvetítés, akkor hogyan fognak alakulni amikor már ép elmém elvész? 

Anyukám II

 Anyukám lábadozik a Semmelweis Belgyógyászaton. Csípőtáji törést szenvedett az általa képzeletbeli takarítás alkalmával kiömlött vízben elcsúszott. 
Nagyon zavaros ez a kettősség. Azt képzeli, hogy dolgozik, takarít még van egy képzeletbeli barátnője is aki hívta dolgozni. 
Ő fekszik a kórházi ágyon, és azt mondja, Ő már 82 éves és nem akar dolgozni.
Van egy tiszta vonal, tudja, hogy én ki vagyok, majd ugyanezen a szinten ő nem beteg hanem egy dolgozó.
Tegnap is meglátogattam. Az ágy oldala felhúzva, papucsa mélyen az ágy alatt, én nem is férek hozzá, de ő tudja, ha elhúznám az ágyat, hiszen vannak kerekei van rajta kerékrögzítő, akkor hozzáférnék a papucsához. Lábai kilógnak a rács felett, mint aki fel akarna kelni, de azon a ponton nem jut tovább. 
Nagyon szökési kisérlet érzete van a dolognak, talán ha mozgékonyabb lenne már meglépett volna a kórházból. 
Azt mondja, hogy a nővér durván bánt vele, két kézzel megfogta a fejét és megrázta. Higgyek neki? Elhihetem neki? 
Nem tudom. Állítólag már nyugtatót is kapott.
Az orvos még bent tartaná a kórházban, de anyám keresi a pénztárcáját, mondom neki hogy nem itt van a pénztárcája, hanem otthon Ráckevén. Ám ő autót akar, megfizeti a fuvart csak vigye el őt Ráckevére. 
Megyek az orvoshoz, hogy anyám menni akar. Tudom hogy zavart a tudata, de menni akar. 
Azt kérte az orvos, hogy ne látogassam, ne lássam mennyire nincs már ezen a szinten. Ő már egy másik ember. Máshogyan viselkedik, A demens ember lehet agreszív, azt  hiszem olvastam is valahol, bár kevés még az erről fellelhető tájékoztató. 
Felhívtam az Otthont, hogy felkészülhessenek. Nem az a néni tér majd vissza akit eddig ismertek. Egy kicsit más ember lett. Mondom a vonal túlfelén hallgató nőnek, hogy a gyógytornász járókerettel segíti. A vonal végén hallgató nő azt mondja: a cél az lenne, hogy megtanuljon a kerekesszékbe átülni. 
Én nem tudom, hogy mi a cél? Önállóan elmenjen wc-re vagy pelenkában ücsörögjön a kerekesszékben. Ez legyen az ő dolguk

Ha tudták már 30-20 éve hogy szívelégtelensége van és az akkori orvosok nem tettek semmit hogy ezen gyógyszerrel segítsenek, ezt ma már nem lehet helyre hozni. 82 éves állandóan meg akar halni, ezt hallottam tegnap is amikor épp benyitottam. 
Megevett 1 banánt, és egy jogobellát, fejére tettem az oxigént a párnáját eligazítottam és vártam az ágy végén. Mintha elaludt volna, majd hirtelen beszélt valamit. 
Várok az orvosra. Türelmetlen vagyok, a nővér behajtja az ajtót hogy ne is lásson. Érted te ezt? 
Végül sikerül az orvossal beszélnem, ő még marasztalná anyámat, de mindketten tudjuk, hogy anyám nem akar már maradni, még az sem opció, hogy minden nap meglátogatom, holott ez volt az egyik verzió, hogy azért rosszak az értékei, hogy kórházba kerülhessen mert akkor én minden nap megyek látogatni. Leadta a listát, hogy miket kell vinnem. 
Ám most még lista sincs. Én meg követem az eddigieket.

Anyukám

 Anyukám 82 éves és idősek otthonában él. Kedden telefonon beszéltünk, szerdán reggel hívást kaptam, hogy popsira huppant és beküldték a kórházba. Persze azonnal indultam. Ortopéd trauma. Tudni kell róla hogy demens, de elég tisztán emlékezett, hogy mi is történt.
Azt képzelte, hogy az új házban van és takarít. Kezében egy vízzel teli tálkát hurcolászott a szobájában, ami aztán kiömlött és ebben a tócsában ő nagyot esett. 
Egy szál hálóingeben küldték be a kórházba. Értitek?! Mivel ő idősotthonban él Ráckevén én meg Budapesten, és nincs itt semmilyen ruhája, kénytelen leszek venni fehérneműt, köntöst, hálóinget, papucsot. és olyan ruhát amiben majd vissza tudják szállítani, ha annyira felépült, hogy kiengedhetik a kórházból. Mert hát nem egyszerű, csodaszámba ment hogy sikerült megműteni és minden tiszeteletem az orvosok és az intenzíves nővérek felé. 
Szívelégtelenségben szenved és csoda, hogy az altatást a szíve kibírta. (Köszönöm a kardiológusnak) Mivel délután 3-tól van látogatás, gondolhatjátok, hogy a kínok kínját állom ki ebben a kutya melegben, Elindulni a kórház felé délután fél háromkor. Rekkenő hőség, és ki kell tapasztalnom, hogyan közelítsem meg a Blaha Lujza teret, azaz a combinót, ami elvisz a Corvin negyedik, majd metró a Semmelweis klinikákig, de lehet hogy inkább a Wesselényi utcai megállóhoz megyek a villamoshoz. Igen ma ezt fogom választani.
Az intenzív osztályon sem tudok vele sok időt tölteni, be kell öltözni zöld köpenybe és maszkba. Rólam meg csorog a víz. Pánikolok, de ott vagyok vele. Arcán az oxigénes maszk, alig értem a beszédét. Kikérdezem: hány éves, hány unokája van és nevezze meg őket, próbálom trenírozni az agyát. Januárban még jól volt, de február-márciusra nagyot romlott a demenciája. Kellene ehhez valamilyen tanácsadó, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. 

A mosoly egy olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz

Tegnap kiengedték az intenzívről, a másik kórház kardiológiáján fekszik, gyógytornász is volt nála. Evett, ivott. Megnéztem a zsákot amibe a holmiját pakolták, kiszedtem a szennyesét. Nagyon nem pakoltam ki csak a poharat az evőeszközöket és fogkrém-fogkefét. Úgysem tud még felkelni, egyedül lemosakodni vagy wc-re menni. 
Bejött egy fiatal orvos, megbeszéltük amit ők vagy én tudtunk. Összehangoltuk az információkat.
Ma viszem a kimosott hálóingét, de kérek majd nővéri segítséget, ha át akar öltözni.

Magamat is sajnáltassam: emberekkel vagyok körülvéve, sokan mobiljukba temetkezve közlekednek, sétálnak, a velük szemből érkezőre nem is figyelnek, én kerülgessem őket. A boltba be kell menni mert mamának a barackos joghurt kell. A hűtő tele a termékkel, letérdelek a telefonommal világítok mert a barackos leghátul van és ide-oda tologatom a más ízesítésű poharakat. 
Aztán villamosra szállok egy megállót, máskor régen bezzeg legyalogoltam a távot. Befizetem a csekkeket és erőt veszek magamon, gyerünk Ica tudsz te! Biztatom magam. Anyám fekszik, alszik  felébresztem, itt vagyok mama. Fel kellene ülteti, így szólok a nővérnek. Jön az ápoló, azt mondja hogy a mama kiülhetne az ágy szélére. Mondom az nem fog menni kb 1 hete műtötték a combját. Ő ezt nem tudta. ( a sebét egyáltalán átkötötték?)  Megette a joghurtot a banánt egy csokit. Odakészítem a tiszta hálóinget, zoknit adok rá. Van légkondi. Ez csak nekem rossz, nem bírom a légkondit. A huzatot sem.

Várok az orvosra igyekszem légkondi és huzatmentes helyet keresni és kaptam 1 flakon vizet. Na végre érkezik az orvos. Fiatal fiú. Mondja hogy a januári állapotához viszonyítva nincs változás, nincs tüdőgyulladás  de még csinálnak szív ultrahangot és pénteken már el is küldenék a mamát. Mondom neki, hogy ha lehet akkor megérdeklódné, hogy a rehabilitációs osztályra felvennék-e a mamát a csípőtáji műtét utáni gyógyulást segítendő rehabilitásra?

Megkérdezi majd ma azaz megy szabira de a kollégának hagy erről írást.
Basszus nagyon fájnak a lábaim, a bal combomba kést forgatnak a jobb sarkamban tűket szúrkálnak a kezemben az ujjak zsiborognak. 

Sajnos mama elmeállapota egyre rosszabb, nem tudom, hogy mikor mond valóságot mikor nem. Nem hiszem el, hogy a gyógytornász csak 3 percet foglalkozott vele. Végülis ő már csak meghallni akar.

Még bent tartják 4 napot, mert még antibiotikumot kap, a rácsot is felhúzták, nehogy kimásszon az ágyból, oxigén is kell neki. Megigértettem vele, hogy nem veszi le. 

Pelenkázzák. Egy sebet már nem fedtek be ragtapasszal, és azt látom, hogy egy vagy két varrat van, tehát a lyukon mentek be és úgy helyezték be a csavarokat. Ez jó, gyorsabb a gyógyulás. Bár nem tudom, hogy ki fogja és mikor fogja a varratokat kivenni, mikor van kontroll.