Anyám 81 éves, sok sok éve már észre lehetett venni, hogy vannak kisebb zavarai például a számtévesztés ami a pénzértéket illeti erre a példa hogy 3000.-al ment 30000.-nyi csekket befizetni.
Április 17-én hívott az idősotthon, hogy anyámat beküldték a sürgősségire, majd onnan átvitték a Belgyógyászati klinikára.
Körülbelül 4 éve kapta azt a nagyimobilt, amin tudott minket hívni, már az SMS-olvasást nehezen kezelte de a telefonkönyvéből ki tudta keresni azt akit hívni akart.
Most azt mondta a telefonra hogy az nem az övé, nem tudja kezelni, de ha csörög akkor azt még tudja fogadni azt érti, hogy a zöld gombot kell megnyomni. A többi zavarát nem ismerem.
Bár itt leírhatnám azt hogy készített egy vászon szatyort benne több rejtekzsebbel, de abban van a karórája, a szemüvege, annak tokja, meg papírpénz. Amikor beszállt a mentőbe csak az úgynevezett indiai szatyor volt nála. Azt mondja nekem, hogy valahol elvesztette a botját és ezt a szatyrot, és nekem meg kell keresnem.
Elmentem a sürgősségire, írtam emailt a mentőnek. Már második napja próbálom, és eszembe jutott, mi van ha el sem hozta?! Hiszen nem ismerem a körülményeket, az idősotthon személyzetét, ki hívott hozzá orvos, ki felügyelte a szállítást. Milyen állapotban volt anyám.
Tehát felhívom az otthont, hogy anyám egy szatyorkáját keresi és kérem, nézzék meg a szobájában. Na persze hogy ott volt. A szemüvege a kisasztalon botja a helyén a szatyorkája is ott van.
Most hogy visszavitték az otthonba, kapom tőle a hívást és elmondja, hogy a szomszéd szobában lakóhoz ment át, hogy engem meg tudjon csörgetni mert nem tud a telefonjában engem kikeresni.
Mindehez hozzá kell tennem, hogy azáltal, hogy valamit meg kell oldanom sőt az aggódás anyám álapota miatt, fokozódott a feszültség és ezzel a fájdalmaim erősödtek. Problémafelismerés: miközben pakolásztam a kórházi szekrényében egy elveszett zokni miatt, és pakolva a kimosnivalót, feltünt, hogy nincs nadrágja, nincs kardigán vagy pulóver. Van ugyan kabát és utcai cipő, de a kórházból visszaszállítás az otthonban sem egyenes az út, több órát fog eltőlteni a betegszállító kocsiban, tehát alkatára találnom kell nadrágot és valami felsőt még a kabát alá. Pörögnék de nem megy. Nem akarok a testi fájdalmammal foglalkozni, az ráér utána is.
Utána kellene olvasnom ennek a demenciának, de szerintem minden embernél máshogyan kezdődik. Én még tudom a panírozás sorrendjét, tudom kezelni a számítógépet a telefonomat, de ismerve a családom kortörténetét, a magas koleszterin és triglicerin szintet és nekem is van nyaki ütőérszűkületem, pakkok az agyi erekben (vagy hol) vissza tudom olvasni a legépelt szöveget és javítani az elütési hibákat.
Nálam hol fog kezdődni a demencia?
Még csak 60 leszek....
Április 26-án hazaengedték a Klinikáról. Május 2: megint csörög a telefon, hogy mamát újra bevitették a sürgősségire. Rosszak az értékei. Akkor ez most már így lesz? 10 nap kórház 7 nap szünet, 10 nap kórház? Úgyhogy gyorsan átgondoltam a "napirendem" volt még 4 vonaljegyem. Villamos, metro, érdeklődés a portán, Jobbra menjen üvegajtó után bal oldali ajtón kopogjon. Az ajtó nyitva volt kék és piros ruhás emberek egymással beszélgettek azaz műszakváltás volt. Én tétován a nyitott ajtónál álltam, de senki nem kapcsolódott rá a szememre, nincs szemkontaktus, ha valaki kijött akkor érdeklődtem. Várjon műszakváltás van. Nem akarok várni 10-15 percet, látom anyámat aki még alszik, tehát elméletileg jól van. Így eljöttem. 14 órakor már a Belgyógyászati Klinikához mentem, hogy átszállították-e már anyámat. Természetesn a honlapon található telefonszám/melléklet senki nem vette fel. Sőt a sürgősséginél megadott számot sem veszi fel a nővérpult. Így személyesen kell kutakodnom. Tudtam anyámmal beszélni, felismert és szégyenkezve adott egy zöld zsákba szennyest, hogy sajnos vizeletes. Semmi baj, viszem és kimosom. Gyorsan körbeírtam mindenkinek. Még nem a proszekturán van a mama.
Nagyon fáj mindenem, sok volt a gyaloglás, hosszú volt a nap.
