Úgy várom már, hogy vége legyen.
Nézzük a reklámokat - jó anya leszek? Mondja a narrátor, közben fut a jövőbe látó reklám- mivel én 5 gyereket neveltem fel, nagyon bizakodtam, hogy jól csinálom-e. De azt a mondanot kiemelni hogy jó anya vagyok?! Szíven ütött és rengetegszer elpityeredtem a reklám hallatán. Tetszett az a reklám amikor megkérdezi, mit szeretnél karácsonyra. Mindenem megvan amire szükségem van, bár a Jézuskát kihagytam volna és az edényvásárlásra biztatást is. A hogy vagy reklám nehezen értelmezhető, dee ha a buszon felejtett telefon tulajdonosát hogy hívta fel a buszvezető, Nem tudom, nem is érdekel. Ám jó lenne minden nap megkérdezni a járművezetőket, hogy hogyan vannak. Lényeg, hogy a reklámok fílmnézés közben elkerülhetetlenek, ezért már filmet sem szeretek nézni.
A szimbólumok.... egyszer régen valaki úgy gondolta, hogy kivágott fát visz be az otthonába és azt feldíszíti, majd ezt elkezdték majmolni az emberek.
A karácsony egyébként is kettős értelmezés de a letudjuk és veszünk valamit a másiknak csak pusztán a csilivili szallagos bedobozolós !bármitiskapjon zoknikesztyűsál nyakkendős! vonalon.
Én is csak azt tudom mondani, szerényen élünk de minden megvan ami az élet fenntartásához szükséges.
Hála lányaimnak és a jó tervezésnek. Mert bizony erre nagyon rászoktattak.
Heti excel táblázat, a mit főőzünk x összegből, gyógyszereim a két macska élelme stb
Tehát ha az év 365 napján beosztással élve mindenem megvan ami a boldogságomhoz kell.
De vissza a szimbólumokhoz: nem kell élő vagy megőlt fenyőfa, de még fenyőág sem, Van ugyan műizé, meg díszek (a cicáim szeretik) alig várom, hogy elpakolhassam. De tudom hogy sokan le sem szedik. Nagynéném sem szedte le a pici műizé szimbólum ott állt a komódon az év 365 napján.
Érzelmek, rám csorgó reklámok és a télapos filmek kerülgetése közben egyik lányom épp hazafelé tart, tegnap pakolta be utitáskáját. Bizony nagyon megsirattam, hogy elment szerencsét próbálni, de hát nem tarthatom magam mellett. Mint a mesébe -elmennek és szerencsét próbálnak- imádott gyermekeim azok is akik mellettem maradtak.
Betegségem is hol fellángol van amikor tudok érdemben tenni, vagy előtte rá kell pihennem.
Reggel elmentem a boltba, és a pultuslánytól kérem a húst és kedvesen beszélgetünk na persze hogy eltőrt a mécses. Jön haza a kedvencét főzöm és most bevásárolok, itt alszik a másik, marad-e a székelykápsztás napra mert akkor vennék laktózmentest. Közben meg csak igyekszem ventillálni, nem bőgni a boltban és mérgesen még veszek magamnak vigaszcsokit.
Tehát a szimbólum, hogy összejön a család, és nincs vásárolt ajándékozás, vagyis lesz, mert a cicáim kapnak Norvégiából valamilyen játékot. A lényeg az együtt vagyunk örülés van na meg sírás. Holnap kiveszem a jégről a kacsacombokat, kiolvad pácolás sütés és jaj minden legyen itt a konyhába, mert délben bezárnak a boltok. Jaj pont most korlátozták a hatósági áras termékek vásárlási mennyiségét, ami annyira nem is érdekel, mert ha tej kell akkor kell akkor a drágbb is jó. A tojást őstermelőtől veszem, lisz és a cukor na meg a krumpli. A szégyen, hogy a zöldséges, aki a nagybanin bevásárolja az eladó árút még én a vevő is megcuffoljam? Nincs szívem tőlük venni a krumplit.
Már így is gáz a farhát, mell, és már nem tudom milyen termékek hatósági árassá tevése.
A szimbólumokról tehát bármi a szívednek jó, díszíccs nem majmold a másikat, nem kell plafonig érő fa sem, csak egy ág, ha már ragaszkodsz a fenyő illatához. nem kell forralt bor, sem mézeskalács, nem futja rá a méz drága, szegény méztermelők is szívtak az aszály miatt.
Úgyhogy inkább felejtsük el ezt a 3 évet a covid majd a putyin háború. Őrült világban élünk.
Békés, boldog ünnepeket mindenkinek ezen a bolygón 💟
Utóirat: érzékeny vagyok hangokra, fényekre. A pékségben is feltették a girlangos ledlámpás díszt. A villogás eléggé látássértő amit szóvá is tettem. a gyors villódzás zavar. Így minden évben megszenvedem a péknél a kenyér vásárlást. Szóltam, hogy állítsák át folyamatos égésre vagy nem tudom, ki kellene bírnom azt az 5 percet, amíg megveszem a kenyeret. Lényeg, hogy szóvátettem.
