Nosztalgia és fájdalom

 Amiért eddig "dolgoztam" régi fotók alapján újrafotózni a helyszint vagy családi album nézegetése jó érzéssel töltött el. 

Majd jött a fibromyalgia. Azt vettem észre, hogy a régi fotók által kiváltott érzelmek inkább erősítették a fájdalmakat. 

Például egyik gyerekem épp megtalálta a kerékpározáshoz az egyensúlyt. Mutatja a fotó, hogy milyen ügye és a kismacskával a fára másznak. Érzelem egyik formája tör rám, mert nem a boldog pillanat öröme, hanem a helyszín az ingatlan a gyerekek apja okozta nehézségek törnek rám. Hogy mennyit kínlódtam minden egyes nap. Micsoda erőfeszítésekkel kellet megbírkóznom, hogy legyen élelem, ruházat. 

És a fájdalom újúlt erővel tör rá kinden izmomra.....

Végre! Megint túl vagyok.....

 Végre megint túl vagyok egy fájdalomhullámon. Periódikusan jönnek és napokra rajtam maradnak a fájdalmk. A hátam a derekam a combjaim térdeim lábfejeim napokig lüktetnek nyilalnak kést forgatnak, kezeimben a vállaimban. 

Most csak a fejem érzékeny, vagyis most azt érzem inkább. Nincs olyan, hogy melyik a rosszabb fájdalom, aktuálisan az, ami éppen van. 

Nyűglődök csak, magamban dohogok, hogy testem elhagyott, feladta a feladatot. 
A feladat: napi szinten mozogni, még annyit is a boltba elmenni oda-vissza. Behatárolt időn belül, mert a wc-re haza kell érnem. Épp csak beesek az ajtón hámozva magamról hátizsákot kabátot pulóvert, Rávetődök a wc-re. HUUUUUU borzalom, hogy ez szabja meg, mennyit lehetek távol.

Hiszen ahhoz hogy ne fájjak annyira elviselhető legyen, be kell vennem az Apranaxot. Ez az egyetlen tabletta amiben van magnézium aszpertát. 1-2 szem kell. Ennek az a hátránya, hogy felszívódási szavar miatt hasmenést okoz. 

De hát már napo óta csak kín volt minden mozdulat, letépném magamról a hátam nyakszírttől a seggemig. Borzalom, hogy nincs gyógymódja a fibromyalgiának.