Haragudni akarok!

 Biztosan írtam már, hogy a legifjabb is elmegy. Készítjük elő az útazását, ha végzett a sulival kimegy nővéréhez Norvégiába.
Nagyon rossz számomra olyanokról beszélni, hogy mekkora bőrönd kell, próbapakolás, negyedik védőoltás. 
Ilyenkor a jobb fülemnél érzek valamit, ebből leindul a gyomrom  felé, olyan mintha egy lufit fújnának fel a gyomromban. Ez a feszülés vasízű izé vissza felfelé jön a nyelőcsövem a bordaközi izmok és a fejem a szám egy nagy fájdalom lesz. 

Meghívás/teljesen félreértettem

 Középső lányom Norvégiában él. 2013 december 5-én szállt repülőre és ment Ákos után Angliába. Lassa 3 éve települtek át Norvégiába. Épp a hétvégén költöztel át másik bérleménybe másfél szobásatt bérelnek, mert Emese is megy utánuk. 
A fájdalmaim miatt viszont én nem utazok még két megálló villamossal is megterhelő. 76-os troli maga a pokol volt a Lehel térig amikor a Medicoverbe mentem. Hogyan vállalhatnék bármlyen hosszú utat? 
Úgyhogy most bőgök, miért lettem ilyen nyomorult fájdalmakkal élő. 
Azután reggel, kiderült, hogy mindent félreértettem. Nem meghív hanem felhív. 

Életminőségem javítása érdekében!

 Szembe jött velem egy cikk a Női Váltó ahogy a híreket pörgettem. Kollár István kisfimje az Alzheimer betegségről  Az Alzheimer betegség világnapja szeptember 21. Szintén lila árnyalatú szalag a jele.
Számomra azért érdekes az Alzheimer betegség, mert meséltem, hogy régi ismerőseim neve nem jut az eszembe, fotóztam őket, dolgoztunk együtt. Ledöbbentem magamon, hogy nem jut a neve eszembe. 
Vagy amikor itthon megbeszéljük a napi "mit ennétek" kérdést a piac közepén állok már-már kétségbeesve, hogy miről is volt szó? Segítsetek már nekem. Rendben anya messengeren megírjuk mit kell venni, van heti lista heti főzés. 
Volt már úgy, hogy volt a papírra felírt lista a magam által még vásárlandó és közben a telefonomon is néztem. 
A pénzkezelést nagyon szigorúan figyelik, beérkező pénzből albérlet, telekom, faktoring, gyógyszereim és a maradéot a hónap végén megtakarítási betétbe. Még örülhetek, hogy önálló vagyok, de már felügyelettel. 

Nekem az a bajom az én betegségemmel, hogy nem ismerik még az orvosok is érintőlegesen tanulják: ja hogy van olyan hogy fibromyalgia? Ja hogy van olyan beteg aki állandó fájdalommal é? Hát te jó ég szedje ezt meg azt meg thai-chi meg fizikó és jóga és menjen úszni és masszőrhöz sétáljon nagyokat, ó te jó ég! Fájnak a lábai? Biztos ludtalp betét kell. 
Írta Kollár Istvánnak, hogy rólam is kell ilyen film. Vagy valami hasonló. Tavaly nem mertem bevállalni az Egy Nő Napja 20 percest, mert nyár lett. A nyár maga a pokol. 
Most majd megyek február 8-án a pszichiáteremhez és megkérdezem, neki mi a teendője velem. Kezdem már unni, hogy csak a szemeit forgatja. Külön kérésemre teszi csak fel az eesztben, hogy nála jártam. Covid ide vagy oda, meg kell beszélni a Mede Katalin neurológus mire utalt, hogy feltétlen pszichiáter bevonása kell. Na persze, hiszen ő nem látta az eeszt-ben hogy járok pszichiáterhez, de hát a korlátozás miatt csak telefonos gyógyszerfelírás volt, nekem meg nem kell gyógyszer.
Még azon is gondolkodok hogy a januári vérvételt eltolom az omikron miatt. Majd telefonon keresztül íratok gyógyszert. Így is le van terhelve a háziorvosom. Bár még a nyaki ultrahang eredményről nem konzultáltunk, de hát mit mondhatna? Szedjem az aszpirint a koleszterin csökkentőt a vérnyomás csökkentőt fájdalmamra meg a pragiolát oszt jónapot.

Hogyan írjak magamról pozitívat?

 

Tőletek kérdezem, hogyan lássam pozitívan a betegségemet? Hogyan hozzak ki ebből a citromból valami jót? 
A minap a másik email fiókba landolt egy hosszú levél, tele linkekkel. Kértem az illetőt, hogy vegyen le a listájáról, nem kérek tőle levelet. Ő megírta, hogy levett, de a nevem miatt még visszakérdezett. Rokoni szál fűzött-e valakihez és hogy megnézte a fotóimat amik nagyon tetszettek neki. 
Megnézte a múltambeli tevékenységemet amire büszke vagyok. 

Egy pályázathoz leírtam a labirintusban való keringésem és hogy az orvosok már csak legyintenek rá. Fibromyalgia vagy bármi más betegség a 24 órás fájdalom a fokozott izzadás a folyamatos gázképződés. Ezek kizárnak minden emberi kapcsolatból. Ezen nem tudok változtatni. Viszont az orvos nem talált rá magyarázatot nem talált rá gyógymódot. 
Az élet 2015-ben megdobott citrommal, hogyan fordítsam jobbá ezt? Mit kellene tennem, ha a betegség kapcsán depresszióval küzdök. Mérges vagyok és tehetetlen a fájdalom maga alá temet. 
Komolyan aggdom, ha lerokkanok jobban és járókeret vagy kerekesszékbe kényszerülnék, a lakásból se tudnék kimozdulni. Lányomnak beszéltem erről, hogy nézelődni kell majd másik bérlemény után ahol a bejárat az utcaszintel egy síkban van. A lakás ajtajához vagy a lifthez nem egy sor lépcső vezet. 
A fotózás volt a szenvedélyem és ennek lehetősége is beszűkűlt, hiszen sehova nem megyek azonkívűl, hogy a bevásárlást elintézem. 
Itt még beszélek arról, hogy a fájdalom miatt nagyon nagyon ritkán utazok. Tömegközlekedés vagy autó. Tavaly október 20-án utaztam hosszan a 4-6-ossal. Sétálva jöttem vissza, de már majd a könnyeim potyogtak a fájdalomtól. Tudod van a felsőtested van a csípő van a lábad és ezek külön-külön fájnak minden mozdulat nyilallás. A Blahán lemegyek az aluljáróba, már csak egy lépcsőfok van hátra. Nyujtom le a lábam lépnék le és akkor fut át rajta a fájdalom. Ha nincs a fal aminek nekidőlök talán el is esek. 
Na most ebbő a fájdalmas állapotból egy pozitív írást kellene írni ami másokat is inspirál. 

Képtelen vagyok rá. Nem tudok pozitív lenni, hiszen mérges vagyok, hogy ilyen betegségem lett. Gyűlölök