Egy kedves ember ismerősömről hallottam, hogy mennyire beteg, ALS-el diagnosztizálták. A Gömöri per kapcsán ismerhettem meg Őt.
Sokszor olvasni a hírekben, hogy elitélnek embereket, mert hagyják meghalni hozzátartozójukat, nem hívnak hozzá orvost, mentőt viszont a beteg kérése az hogy ne hívjanak hozzá orvost, mentőt. Ezzel a beteg jogai sérülnek, szenvedésük csak meghosszabbodik.
Az ember aki már feladja a küzdelmet mert már szenvedés az amiben kénytelen napjait átélni, legyen joga azt mondani, hogy méltósággal szeretne meghalni.
Drukkolok, hogy sikerüljön a kedves ismerősömnek az Emberi Jogi Bíróságon elindítani ezt a társadalmi páreszédet.
Tudom hogy szeretnek a gyerekeim és nem szeretnék hogy én ilyet kérjek, hogy gondolod anyu hogy eutanázia, hogy hagynál már itt bennünket?
8 éve élem fájdalomban a napokat az órákat a perceket, de mozgásképes vagyok. Elmegyek a boltba, néha átlépem a vonalat és tovább is megyek. Mint amikor Emese jött haza és ki kellett menni eléje a reptérre és annyira ideges voltam, mert mi van akkor ha a buszon rámtőr a hasmenés és szó szerint ülök a kakiba és gyalog kellene a reptérről hazabandukolnom....de megúsztam, de nem ittam azon reggel kávét, nem ettem és nem vettem be a gyógyszereim.
De a mindenem fáj- betegség- a gyógyszer alig hat, pedig már nagyobb adagot nem szedhetek be és még hány hosszú nap van hátra az életvégi naptól...
Valami energiakisülés az agyban.....
