Tegnap egy ügy miatt mennem kellett a Városházára. Bár az illetővel nem sokat találkoztam régen és azóta eltelt 8 év is talán, hogy gratuláltam neki a gyerekkönyve megjelenéséhez felesége 2008-2010-ben készített velem riportot. A lényeg hogy én felismertem, de a neve nem jutott eszembe. Elnézést kért tőlem hiszen én nagy örömmel üdvözöltem, hogy de jó hogy látom őt. Sajnálattal mondtam neki, hogy sajnos a nevére nem emlékszem de a felesége írt rólam riportot egy újságba. Majd megláttam egy régi aktivistát aki viszont a Városházán dolgozik, sokat fotóztam a rendezvényeken. Feléje is nagy kitörő örömmel fordultam, hogy deeeejóóóó hogy lááátlak Bálint! De miközben beszéltem neki hogy az eltelt idő alatt amióta nem járok fotózni a rendezvényeikre, na meg a covid miatt el is maradtak az üreslakások menete..... úgy éreztem, hogy nem ismer fel.
Ma épp arra gondoltam, hogy talán az arcom annyira eltorzult, nem lóg a nyakamban a fényképezőgép, így már felismerhetetlen vagyok.
