Május 1 a Munka Ünnepe!

A kimutatáson szereplő adatok alapján a(z) 1980.04.25 és 2020.12.31 közötti időszakra vonatkozóan Ön összesen
36 év 54 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel
34 év 347 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, ezen belül
17 év 161 nap kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett

szolgálati idővel rendelkezik. Nem tudom miért nem vették hozzá a 2021-es évet, lehet azért nem mert egyszerűsített munkaviszonyban dolgoztam. 
Tehát fibromyalgiásan a Munka Ünnepe, ami most azért is kivételes mert Anyák Napja van Magyarországon. Május első vasárnapján az anyákat is ünnepeljük. 
Volt egy vers, az óvónő mondta el Anyák napi ünnepségen. Mindig megrígatott, ki az anya és ki a szülő. Milyen az anya és milyen a szülő. 
Lányaim mondhatják meg, hogy anya vagy szülő voltam-e, amíg neveltem, gondoztam ápoltam őket, ha kellett divattanács vagy smink vagy elhagyta a fiú kit szeretett akkor pszichológus, ha bántalom érte az iskolában akkor oroszlán vagy öröm mert versenyt nyert akkor együtt örülés, izgulás érettségi idején. 
Egyszer emkékszem a legidősebb ment felmérőt írni, azt Nagykátán kellett. Mielőtt indult volna a táskáját letette a kanapéra ott pedig az aktuális legifjabb ült, aki érezvén az útravaló eleség illatát feltúrta a táskát és kipottyant belőle az igazolványtartó. De erre én nem is figyeltem. Izgalom, hogy most mi lesz? 
Persze megírhatta a felmérőt. Nem is ezzel volt a baj, hanem magával az izgalommal, hogy valaki elrontotta az aznapi várakozást. Nincs harag, hiszen nem történt nagyobb baj. 
Izgalom, amikor pár napos táborba mentek és a tanárbácsinak el kellett vinnie a sürgősségire, mert elesett és fáj az ujja és röntgenezték, meg sínbe tették az ujját. 
Sofőr voltam és inas, barátnő és felszerelés vivő. 
Megtisztelő feladat gyermekeket a világra hozni és igyekezni, hogy gondos szülő legyeen belőlem. 

Ha a fenti számokat jól megnézitek, tehát kereső tevékenység és a szolgálati idő különbözete az az ANYASÁG, ami nem tartozik a megfizetett munkába, az anyaság és a láthatatlan munka. Ám szép munka. 

Most jön az a 6 év, amit már a fájdalommal teli napok munkálkodásával terhelten végzek. 
Alapítványomnál dolgozok ami igencsak novemberben lesz 12 éve, hogy létrehoztam. 
Eleinte tanszerek gyűjtése, ám nem a hétköznapi tanuláshoz, hanem a különleges tehetséges gyermekek segítése. Művészeti kellékek, rajzceruzák, A1, A2-es dipa papírok, olajfesték, linómetsző, és már digitális rajztábla, laptop vagy számítógép. Inkább a a laptop, hiszen számtalanszor a suliba bevíve a tanárral konzultálni.  A4-es A5-ös rajztömbök. Inkább nem is sorolom. 
Ám elkapott ez az ismeretlen, ma még nem gyógyítható betegség. Még nincs gyógymód csak enyhítő gyógyszerek. Amik a gondolkodásomat megzavarják. Elbágyaszt és aludni vágy. 
30 éves lesz a Fibromyalgia Világnapja május 12-én. Az anya aki dolgozott a nap 24 órájában ma már csak halovány önmaga árnyéka. Fájdalommal jajgatva kelek ki az ágyból és fájdalommal fekszem le. 
7 évvel a nyugdíj korom előtt tragikus állapot. 58 évesen még lelkesen dolgozhatnék egy élelmiszerboltban, ám ez csak csalóka lehetőség, mert álláskeresési portálon kudarc és kudar ért. Ruhatáros, adminisztrátor, városgazdálkodás, már nem is tudom talán 50 helyre adtam be önéletrajzomat. Korom vagy kevés nekik az érettségim vagy a megváltozott munkaképességem? Ki tudja nem indokolták hogy miért nem én kellettem nekik. 

Maradt a háztartás és az alapítványom igazgatása. A facebook eseményeket is kiiktattam, engem ne hívjon senki! Nem fotózok már hiszen megoldják maguk okosmobillal. Csak magamnak fotózok, de már az is fárasztó. Mobillal sem egyszerű, hiszen nem tudok percekig mozdulatlan maradni.Éles a kép? Benne van minden amit előszőr megláttam? Lejebb ereszkedett a kezem? Hiszen a kezem is alig bírom.

 

A megváltozott munkaképesség

 

   2016-ban 30 % volt tehát a fibromyalgia még nem volt megállapítva akkor. A "mindenem fáj" kivizsgálása folyamatban volt. Próbáljak meg úgy dolgozni, hogy tetőtől-talpig fájdalom, pár lépés után lüktető fej, tetőtől-talpig izzadás. Nincs táppénz, mert az orvos nem tud mivel felvenni betegállományba. 
Én az 50 815.-ot kapom a Nyugdíjfolyósító Intézettől. Egészségi állapotom 43%. Fájdalmakkal telik minden napom. Állapotom viszont nem romlott a két évvel ezelőtti helyzethez képest, hiszen szervi elváltozást nem sikerült kimutatni. A fájdalmat viszont nem tudják mérni, hogy a gyógyszereket már úgy hívom "annyit érnek, mint halottnak a csók" Beveszem: hatástalan, ha többet veszek be akkor nem vagyok normális. Szédülök, zsibbadok, mint a részeg a hangulatom elég fura. Ha meg felbosszantanak, akkor agresszív vagyok. Tegnap is jól felbosszantottam magam, a Rákóczi téri Vásárcsarnok területén van a Spar. Biztosan tudjátok, érzitek ti is ha bementek a DM-be a Rossmannba vagy a Sparba, hogy a bejárat felett elhelyezett légkondiból lefejezős erősséggel áramlik vagy zuhan rátok a meleg vagy hideg levegő. Én tegnap fűlfájásra ébredtem és hát be kellett mennem a boltba. Úgy nyakon vágott a hideg levegő hogy megszólaltam. NEM KELLENE ERŐS HIDEGRE ÁLLÍTANI A LEVEGŐT!!! Ma lehet beírok a vásárlók könyvébe!
Nyáron ezért sem szeretek vásárolni, mert olyan hideg levegőzuhanyt kapok, hogy az már elviselhetetlen.

Régi emlék: puff jól pofánvágott

 Nagyon nehéz nekifogni, de ki kell írnom magamból. 
Nem tudom már melyik évben volt.
Anyám elhatározása, hogy minden hónapban mind a 8 unokájának ad 5000-5000.-ot 8 unokája van. Öcsémnek 3 gyereke abban a községben lakik, csak meg kell látogatni a mamát én viszont az általa vásárolt sülysápi ingatlanban éltünk amit aztán az ócsai ház eladásából rendeztem felé. Tehát a sülysápi ingatlan az én nevemen volt. Amikor megismertem gyermekeim apját, épp elválni készültem a férjemtől aki 9 év után sem akart gyereket. Így már V.L-el költöztem le Sülysápra. 
Ekkor már az első gyerekkel terhes voltam. Nem ismertem V.L. tulajdonságait, a rejtély ezután bontakozott ki előttem. Kannás bor, eltöltött órák a kocsmában, utolsó ezresel elküldött gyerek egy üveg borért. Nélkülöztünk, mert egyszerűen nem volt elég az a jövedelem a fenntartásunkra. Mindig volt valami "váratlan kiadás főleg miután átcuccoltunk a szoc.polos házba. Valamint a számítógép+internet, na meg az általa összegrundolt gépkocsi. Féltékeny is lett, talált egy vonalas készüléket a munkahelyén, arról hívogatott, ami aztán kiderült és a telefonvonal tulaja követelte az eltelfonált összeget. Szóval sok olyan kiadás volt amit rendezni kellett. 
 Tehát anyám minden hónapban hozta az 5x5000.-ot az unokáinak azaz kislányom neked adom oda te tudod mire van szükségetek. - anyám nemrégiben vett egy noteszt és mindnféle történeteket írt bele- ezért utolag is fájdalmas amit leírt mert duplán megalázott ezzel. Igen sokszor kellett a szomszédoktól kölcsön kérnem hóvégén és hó elején megadni, majd újra és újra mentem kölcsönért és majd megadtam. 
Anyám jött de azt mondta, nem tudott pénzt hozni..... Hát akkor anyám éhen fogunk halni. Mondtam....
Nagyon el voltam keseredve anyám elment. Majd a szemben lakó szomszéd jött, hogy anyám beszélt vele, mielőtt elindult volna a buszhoz, hogy adjon nekem pénzt élelmiszerre. Tehát kölcsön amit vissza kell adnom. Így utólag derült ki hogy anyám a szomszéd néninek adta oda a pénzt. 
Az ember próbálja eltervezni, hogy miből mit fizet ki: beérkezik a családi pótlék a GyET-Gyes összege, kifizeti a villany-gáz-víz-upc-t elmegy a boltba és az ott gyülekező tartozásból rendez egy kicsit, megveszi ha kell a vonatbérletet és a budapest bérletet a Pestre járónak a vonatbérletet a Nagykátára járónak, tanok valamennyit a kocsiba. Aztán jön a sakkozás a maradék beosztása. Ám egyre elkeseredettebb az ember, amikor a V.L első lépése a hűtő és keresi a tokai aszuját és mi az hogy nincs? Nincs a bora a hűtőben?! Tehát nincs ellenálás, hogy azt nem hozok a boltból.... 
Egy alkolholista aki romba dönti a gyermekei életét a társa életét. 
És akkor még ez a megalázás a mamától, hogy kérjek kölcsön  a szembe szomszédtól?! Mert ő akkor ezt látta jó lépésnek. Az apám is alkoholista volt. 8 éves voltam amikor elváltak. A szocializmusban mindenkinek kellett munkahely, de én nem kaptam munkát a községben mert tudták és meg is mondták: 5 gyereked van, te csak maradj otthon és neveld őket. Mert a gyerekek folyton betegek lesznek és te elmész táppénzre. 
Pénz, pénz, pénz.... 
V.L csinált olyat is hogy hitelkártya, mire arra visszaraktam az összeget, eltünt a kártya. Persze elköltötte és azt mondta elvesztette, de egyszer jött a felszólítás a tartozás rendezésről. Basszus... Szóval amikor ellvastam anyám visszaemlékezéseit, felment bennem a pumpa. Na szóval betettem a noteszt a szelektíbe, megsemmisítés a sorsa. Ám a tüske a lelkemben maradt....

Türelmetlen vagyok

 Tegnap (csütörtök) legifjabb lányom hazaért a suliból. Melegítek neki levest és ezen közben azt mondja: Olyan jó lenne ha elmennénk vásárolni, sétálnánk egyet. Délben nem vettem be semelyik gyógyszeremet sem. Éreztem, hogy nem lesz jó sétálni, de félretettem ezt az érzést. Fáj minden lépés, fáj minden mozdulat, de mentem, sétáétam vele. Beszélgettünk merre is menjünk. Körútra a Sparba..

Mit szeretne venni? Imádja a darabolt paradicsom konzervet, megnéztük a maradék húsvéti csokinyuszikat. Meg még nem tudom miket szemléltünk meg. 
Nekem természetes dolog berögződött, ha már van valami a kosárba és megyek a kasszához, kezem ügyében van a pénztárcám vagy a bankkártyám. Mindegy hogy önkassza vagy nem önkassza. 20 éves hagynom kellene hogy önmaga intézze. Ám a leolvasott árucikkeket lerakja, közben kezeli a panelt. Ám a pénztárcáját még mindig nem készítette elő. Perszee türelmetlen vagyok hiszen fáj mindenem és már úgy megbántam a sétát. Nagyon megbántam. Megnyomom a készpénzes fizetés gombot és nyomom máris be az ezrest és az aprót csak már végezzünk. Ömlik a víz is már rólam, csak menjünk már!!!

Na kapom is a fejmosást, hogy ezt most miért kellett???!!!

Aztán bemegyünk a vegyesboltba (újabban vietnáminak mondom a kínait) zoknit szeretne én meg a zacskót a macskák ürülékének. 
Ott sem szoktam magam jól érzeni. Három magas lépcső, polcok között szűk a tér. Hátul vannak a zacskók a köztes folyosóban a zoknik. Igyekszem újra türelmes lenni. Egyre nehezebb. Ám végre hazaértünk és beveszem az esti gyógyszereimet és várom hogy hasson végre. 18 óra és elalszok. Persze hajnalban fájdalomra ébredek, de még nem mozdulok. Cicó is halkan szuszog a lábamnál. Ha megmozdulok akkor fáj. Ám meg kell mozdulnom, nincs mese wc-re kell már mennem. 

Letrox, cigim kávé. Macskáknak enni adni. Rágcsa és alutasakos. Vizes tálaikat ellenőrzöm. Feltöltöm. Hírolvasás. Most vettem be végül egy fájdalomcsillapítót Tramadoléspragiola van benne egyszer már próbáltam de akkor nem jött be csak az orrom zsibbadt el, de abban is van magnézium, hát most már mindegy. Nagyon félek, hogy bevásárlás közben kap el a hasmenés. Adig jó lesz amíg a piacon vásárolok, majd nagyon figyelek magamra. 
Nem lesz gond. 

Az Európai Reumaellenes Liga

 Rábukkantam az Európai Reumaellenes Ligára nekik volt ajánlásuk a fibromyalgia gyógyszeres kezelésére, angolul van úgyhogy megpróbálom lefordítni. Bár majdnem minden fibromyalgiás nagyon sok gyógyszert fájdalomcsillapítót antidepresszánst kipróbál, lassú mozgás, meleg fürdő (én nem) masszázs (én nem) majd olvasom egy svéd tanulmányban a beteg-orvos kapcsolatot, és milyen jó lenne ha velem is emberséggel, tisztelettel, megértéssel bánnának az orvosok. Felírja a gyógyszert aztán legyint. Ugyanmár szimuláns, bebeszéli magának, de a cikkben az is benne van hogy esetleg az agyban lévő idegek gyulladhatnak be, de ezt a vizsgálatot nálam nem végezték el. Nem tudom, hogy kihez fordulhatnék. Cikkeket ki szoktam nyomtatni, az orvosnak odaadom olvassa el. Én nem végeztem egyetemet, de kutatok az interneten.

Például a Svéd Gunille Björling által kutatás az orvosok hogyan viszonyulnak a fibromyalgiás beteghez. Van aki ismeri utánaolvas, van aki meg nem de nem is kutat utána. Elhiszi-e a beteg által előadott panaszokat, elhiszi-e hogy csak bizonyos gyógyszerek segítenek és nem hamar, hanem nagyon hosszú időn át kell szedni és emelni az adagokat. 
Nálap például nem vált be a Tramadol. Meg kell válogatnom a gyógyszzereket mert a hasmenést okozó magnéziumot ki kell iktatni. Nagyon jó lenne, ha jelentkezne egy szimpi orvos, aki támogató hozzáállásával segítene és ha a Fibromyalgia csoport is bővűlne. 
Még ezt a cikket is nagyon ajánlom

A Húsvét vagy amit akarok

 Nem szerettem ezt az ünnepnapot. Már kisgyermek koromban is nagyon rossz volt, hogy a rokonok, ismerősök, az osztály fiúi jöttek mindenféle az akkori szocialista rendszerben beszerezhető kölnivel, a szódásszifonnal úgymond termékenységi rituálét folytatni, majd tartották a markukat. Hú akkor még menő volt a papír 100 Forint. Bezzeg a lányok nem mehettek, nekik otthon a díszes asztalnál kellett várni a locsolókat. Fúúúj el is bujdostam a kertbe, engem aztán ne büdösítsenek kölnivel. Na meg a szendvicsek a rövid italok, pálinka azaz a folyékony gyümölcs. Sör bor. Borzalom!!!
 Szerencsére ma már nincs ez a vendégjárás, mármint nálunk. Még ezt lezártam Sülysápon. Ott ugyan nem volt rokonság de az 5 lányomat se kínozza senki.
 Az iskolába meg is beszélték! Fiúk csak azt a lányt szabad "meglocsolni" aki beleegyezik. Hűha ez igen frankó. Csak beleegyezéssel. 

A riporter

 Jelentkezett a riporter a Szeretlek Magyarországtól ha lesz valami ide beteszem