Május 1 a Munka Ünnepe!

A kimutatáson szereplő adatok alapján a(z) 1980.04.25 és 2020.12.31 közötti időszakra vonatkozóan Ön összesen
36 év 54 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel
34 év 347 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, ezen belül
17 év 161 nap kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett

szolgálati idővel rendelkezik. Nem tudom miért nem vették hozzá a 2021-es évet, lehet azért nem mert egyszerűsített munkaviszonyban dolgoztam. 
Tehát fibromyalgiásan a Munka Ünnepe, ami most azért is kivételes mert Anyák Napja van Magyarországon. Május első vasárnapján az anyákat is ünnepeljük. 
Volt egy vers, az óvónő mondta el Anyák napi ünnepségen. Mindig megrígatott, ki az anya és ki a szülő. Milyen az anya és milyen a szülő. 
Lányaim mondhatják meg, hogy anya vagy szülő voltam-e, amíg neveltem, gondoztam ápoltam őket, ha kellett divattanács vagy smink vagy elhagyta a fiú kit szeretett akkor pszichológus, ha bántalom érte az iskolában akkor oroszlán vagy öröm mert versenyt nyert akkor együtt örülés, izgulás érettségi idején. 
Egyszer emkékszem a legidősebb ment felmérőt írni, azt Nagykátán kellett. Mielőtt indult volna a táskáját letette a kanapéra ott pedig az aktuális legifjabb ült, aki érezvén az útravaló eleség illatát feltúrta a táskát és kipottyant belőle az igazolványtartó. De erre én nem is figyeltem. Izgalom, hogy most mi lesz? 
Persze megírhatta a felmérőt. Nem is ezzel volt a baj, hanem magával az izgalommal, hogy valaki elrontotta az aznapi várakozást. Nincs harag, hiszen nem történt nagyobb baj. 
Izgalom, amikor pár napos táborba mentek és a tanárbácsinak el kellett vinnie a sürgősségire, mert elesett és fáj az ujja és röntgenezték, meg sínbe tették az ujját. 
Sofőr voltam és inas, barátnő és felszerelés vivő. 
Megtisztelő feladat gyermekeket a világra hozni és igyekezni, hogy gondos szülő legyeen belőlem. 

Ha a fenti számokat jól megnézitek, tehát kereső tevékenység és a szolgálati idő különbözete az az ANYASÁG, ami nem tartozik a megfizetett munkába, az anyaság és a láthatatlan munka. Ám szép munka. 

Most jön az a 6 év, amit már a fájdalommal teli napok munkálkodásával terhelten végzek. 
Alapítványomnál dolgozok ami igencsak novemberben lesz 12 éve, hogy létrehoztam. 
Eleinte tanszerek gyűjtése, ám nem a hétköznapi tanuláshoz, hanem a különleges tehetséges gyermekek segítése. Művészeti kellékek, rajzceruzák, A1, A2-es dipa papírok, olajfesték, linómetsző, és már digitális rajztábla, laptop vagy számítógép. Inkább a a laptop, hiszen számtalanszor a suliba bevíve a tanárral konzultálni.  A4-es A5-ös rajztömbök. Inkább nem is sorolom. 
Ám elkapott ez az ismeretlen, ma még nem gyógyítható betegség. Még nincs gyógymód csak enyhítő gyógyszerek. Amik a gondolkodásomat megzavarják. Elbágyaszt és aludni vágy. 
30 éves lesz a Fibromyalgia Világnapja május 12-én. Az anya aki dolgozott a nap 24 órájában ma már csak halovány önmaga árnyéka. Fájdalommal jajgatva kelek ki az ágyból és fájdalommal fekszem le. 
7 évvel a nyugdíj korom előtt tragikus állapot. 58 évesen még lelkesen dolgozhatnék egy élelmiszerboltban, ám ez csak csalóka lehetőség, mert álláskeresési portálon kudarc és kudar ért. Ruhatáros, adminisztrátor, városgazdálkodás, már nem is tudom talán 50 helyre adtam be önéletrajzomat. Korom vagy kevés nekik az érettségim vagy a megváltozott munkaképességem? Ki tudja nem indokolták hogy miért nem én kellettem nekik. 

Maradt a háztartás és az alapítványom igazgatása. A facebook eseményeket is kiiktattam, engem ne hívjon senki! Nem fotózok már hiszen megoldják maguk okosmobillal. Csak magamnak fotózok, de már az is fárasztó. Mobillal sem egyszerű, hiszen nem tudok percekig mozdulatlan maradni.Éles a kép? Benne van minden amit előszőr megláttam? Lejebb ereszkedett a kezem? Hiszen a kezem is alig bírom.