Amikor még fiatal voltam, lett egy németjuhász kutyám, amiről álmodoztam a filmek hatására. A négy páncélos meg a kutya aztán a Kántor.
Az ember az élete során annyi mindent elenged, elbúcsúzik egy-egy tevékenységétől, amit lelkesen csinált. Tudván, hogy soha többé nem fogja már csinálni és csak emlékcserép, egy nosztalgikus visszaemlékezés lesz.
Most talán már a fotózást is elengedem, lelkesen csináltam és tanultam, a mai napig tanulom. Fotózni kordokumentálni. Kellett ehhez Csoszó Gabi és a kiállítása, hogy lezárjak magamban valamit, amit lelkesen csináltam.
Köszönök minden szép, boldog pillanatot, bárki által is történt meg. Hiszen boldogan mesélem Ginával megélt 11 évet, kiképzést, akadálypályás történetet. A karate által átlényegült magamat. A fotózás rejtett örömteli boldog pillanatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése