Végre megint túl vagyok egy fájdalomhullámon. Periódikusan jönnek és napokra rajtam maradnak a fájdalmk. A hátam a derekam a combjaim térdeim lábfejeim napokig lüktetnek nyilalnak kést forgatnak, kezeimben a vállaimban.
Most csak a fejem érzékeny, vagyis most azt érzem inkább. Nincs olyan, hogy melyik a rosszabb fájdalom, aktuálisan az, ami éppen van.
Nyűglődök csak, magamban dohogok, hogy testem elhagyott, feladta a feladatot.
A feladat: napi szinten mozogni, még annyit is a boltba elmenni oda-vissza. Behatárolt időn belül, mert a wc-re haza kell érnem. Épp csak beesek az ajtón hámozva magamról hátizsákot kabátot pulóvert, Rávetődök a wc-re. HUUUUUU borzalom, hogy ez szabja meg, mennyit lehetek távol.
Hiszen ahhoz hogy ne fájjak annyira elviselhető legyen, be kell vennem az Apranaxot. Ez az egyetlen tabletta amiben van magnézium aszpertát. 1-2 szem kell. Ennek az a hátránya, hogy felszívódási szavar miatt hasmenést okoz.
De hát már napo óta csak kín volt minden mozdulat, letépném magamról a hátam nyakszírttől a seggemig. Borzalom, hogy nincs gyógymódja a fibromyalgiának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése