Anyukám II

 Anyukám lábadozik a Semmelweis Belgyógyászaton. Csípőtáji törést szenvedett az általa képzeletbeli takarítás alkalmával kiömlött vízben elcsúszott. 
Nagyon zavaros ez a kettősség. Azt képzeli, hogy dolgozik, takarít még van egy képzeletbeli barátnője is aki hívta dolgozni. 
Ő fekszik a kórházi ágyon, és azt mondja, Ő már 82 éves és nem akar dolgozni.
Van egy tiszta vonal, tudja, hogy én ki vagyok, majd ugyanezen a szinten ő nem beteg hanem egy dolgozó.
Tegnap is meglátogattam. Az ágy oldala felhúzva, papucsa mélyen az ágy alatt, én nem is férek hozzá, de ő tudja, ha elhúznám az ágyat, hiszen vannak kerekei van rajta kerékrögzítő, akkor hozzáférnék a papucsához. Lábai kilógnak a rács felett, mint aki fel akarna kelni, de azon a ponton nem jut tovább. 
Nagyon szökési kisérlet érzete van a dolognak, talán ha mozgékonyabb lenne már meglépett volna a kórházból. 
Azt mondja, hogy a nővér durván bánt vele, két kézzel megfogta a fejét és megrázta. Higgyek neki? Elhihetem neki? 
Nem tudom. Állítólag már nyugtatót is kapott.
Az orvos még bent tartaná a kórházban, de anyám keresi a pénztárcáját, mondom neki hogy nem itt van a pénztárcája, hanem otthon Ráckevén. Ám ő autót akar, megfizeti a fuvart csak vigye el őt Ráckevére. 
Megyek az orvoshoz, hogy anyám menni akar. Tudom hogy zavart a tudata, de menni akar. 
Azt kérte az orvos, hogy ne látogassam, ne lássam mennyire nincs már ezen a szinten. Ő már egy másik ember. Máshogyan viselkedik, A demens ember lehet agreszív, azt  hiszem olvastam is valahol, bár kevés még az erről fellelhető tájékoztató. 
Felhívtam az Otthont, hogy felkészülhessenek. Nem az a néni tér majd vissza akit eddig ismertek. Egy kicsit más ember lett. Mondom a vonal túlfelén hallgató nőnek, hogy a gyógytornász járókerettel segíti. A vonal végén hallgató nő azt mondja: a cél az lenne, hogy megtanuljon a kerekesszékbe átülni. 
Én nem tudom, hogy mi a cél? Önállóan elmenjen wc-re vagy pelenkában ücsörögjön a kerekesszékben. Ez legyen az ő dolguk

Ha tudták már 30-20 éve hogy szívelégtelensége van és az akkori orvosok nem tettek semmit hogy ezen gyógyszerrel segítsenek, ezt ma már nem lehet helyre hozni. 82 éves állandóan meg akar halni, ezt hallottam tegnap is amikor épp benyitottam. 
Megevett 1 banánt, és egy jogobellát, fejére tettem az oxigént a párnáját eligazítottam és vártam az ágy végén. Mintha elaludt volna, majd hirtelen beszélt valamit. 
Várok az orvosra. Türelmetlen vagyok, a nővér behajtja az ajtót hogy ne is lásson. Érted te ezt? 
Végül sikerül az orvossal beszélnem, ő még marasztalná anyámat, de mindketten tudjuk, hogy anyám nem akar már maradni, még az sem opció, hogy minden nap meglátogatom, holott ez volt az egyik verzió, hogy azért rosszak az értékei, hogy kórházba kerülhessen mert akkor én minden nap megyek látogatni. Leadta a listát, hogy miket kell vinnem. 
Ám most még lista sincs. Én meg követem az eddigieket.