Anyukám

 Anyukám 82 éves és idősek otthonában él. Kedden telefonon beszéltünk, szerdán reggel hívást kaptam, hogy popsira huppant és beküldték a kórházba. Persze azonnal indultam. Ortopéd trauma. Tudni kell róla hogy demens, de elég tisztán emlékezett, hogy mi is történt.
Azt képzelte, hogy az új házban van és takarít. Kezében egy vízzel teli tálkát hurcolászott a szobájában, ami aztán kiömlött és ebben a tócsában ő nagyot esett. 
Egy szál hálóingeben küldték be a kórházba. Értitek?! Mivel ő idősotthonban él Ráckevén én meg Budapesten, és nincs itt semmilyen ruhája, kénytelen leszek venni fehérneműt, köntöst, hálóinget, papucsot. és olyan ruhát amiben majd vissza tudják szállítani, ha annyira felépült, hogy kiengedhetik a kórházból. Mert hát nem egyszerű, csodaszámba ment hogy sikerült megműteni és minden tiszeteletem az orvosok és az intenzíves nővérek felé. 
Szívelégtelenségben szenved és csoda, hogy az altatást a szíve kibírta. (Köszönöm a kardiológusnak) Mivel délután 3-tól van látogatás, gondolhatjátok, hogy a kínok kínját állom ki ebben a kutya melegben, Elindulni a kórház felé délután fél háromkor. Rekkenő hőség, és ki kell tapasztalnom, hogyan közelítsem meg a Blaha Lujza teret, azaz a combinót, ami elvisz a Corvin negyedik, majd metró a Semmelweis klinikákig, de lehet hogy inkább a Wesselényi utcai megállóhoz megyek a villamoshoz. Igen ma ezt fogom választani.
Az intenzív osztályon sem tudok vele sok időt tölteni, be kell öltözni zöld köpenybe és maszkba. Rólam meg csorog a víz. Pánikolok, de ott vagyok vele. Arcán az oxigénes maszk, alig értem a beszédét. Kikérdezem: hány éves, hány unokája van és nevezze meg őket, próbálom trenírozni az agyát. Januárban még jól volt, de február-márciusra nagyot romlott a demenciája. Kellene ehhez valamilyen tanácsadó, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. 

A mosoly egy olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz

Tegnap kiengedték az intenzívről, a másik kórház kardiológiáján fekszik, gyógytornász is volt nála. Evett, ivott. Megnéztem a zsákot amibe a holmiját pakolták, kiszedtem a szennyesét. Nagyon nem pakoltam ki csak a poharat az evőeszközöket és fogkrém-fogkefét. Úgysem tud még felkelni, egyedül lemosakodni vagy wc-re menni. 
Bejött egy fiatal orvos, megbeszéltük amit ők vagy én tudtunk. Összehangoltuk az információkat.
Ma viszem a kimosott hálóingét, de kérek majd nővéri segítséget, ha át akar öltözni.

Magamat is sajnáltassam: emberekkel vagyok körülvéve, sokan mobiljukba temetkezve közlekednek, sétálnak, a velük szemből érkezőre nem is figyelnek, én kerülgessem őket. A boltba be kell menni mert mamának a barackos joghurt kell. A hűtő tele a termékkel, letérdelek a telefonommal világítok mert a barackos leghátul van és ide-oda tologatom a más ízesítésű poharakat. 
Aztán villamosra szállok egy megállót, máskor régen bezzeg legyalogoltam a távot. Befizetem a csekkeket és erőt veszek magamon, gyerünk Ica tudsz te! Biztatom magam. Anyám fekszik, alszik  felébresztem, itt vagyok mama. Fel kellene ülteti, így szólok a nővérnek. Jön az ápoló, azt mondja hogy a mama kiülhetne az ágy szélére. Mondom az nem fog menni kb 1 hete műtötték a combját. Ő ezt nem tudta. ( a sebét egyáltalán átkötötték?)  Megette a joghurtot a banánt egy csokit. Odakészítem a tiszta hálóinget, zoknit adok rá. Van légkondi. Ez csak nekem rossz, nem bírom a légkondit. A huzatot sem.

Várok az orvosra igyekszem légkondi és huzatmentes helyet keresni és kaptam 1 flakon vizet. Na végre érkezik az orvos. Fiatal fiú. Mondja hogy a januári állapotához viszonyítva nincs változás, nincs tüdőgyulladás  de még csinálnak szív ultrahangot és pénteken már el is küldenék a mamát. Mondom neki, hogy ha lehet akkor megérdeklódné, hogy a rehabilitációs osztályra felvennék-e a mamát a csípőtáji műtét utáni gyógyulást segítendő rehabilitásra?

Megkérdezi majd ma azaz megy szabira de a kollégának hagy erről írást.
Basszus nagyon fájnak a lábaim, a bal combomba kést forgatnak a jobb sarkamban tűket szúrkálnak a kezemben az ujjak zsiborognak. 

Sajnos mama elmeállapota egyre rosszabb, nem tudom, hogy mikor mond valóságot mikor nem. Nem hiszem el, hogy a gyógytornász csak 3 percet foglalkozott vele. Végülis ő már csak meghallni akar.

Még bent tartják 4 napot, mert még antibiotikumot kap, a rácsot is felhúzták, nehogy kimásszon az ágyból, oxigén is kell neki. Megigértettem vele, hogy nem veszi le. 

Pelenkázzák. Egy sebet már nem fedtek be ragtapasszal, és azt látom, hogy egy vagy két varrat van, tehát a lyukon mentek be és úgy helyezték be a csavarokat. Ez jó, gyorsabb a gyógyulás. Bár nem tudom, hogy ki fogja és mikor fogja a varratokat kivenni, mikor van kontroll.