Olvastam valak nyílt levelét, a már elhunyt apjához címezte.
Engem is megihleltett: tehát nyílt levél apához aki alkoholista és láncdohányos volt.
Anyám elbeszéléséből tudom, hogy apám mindig is, mindenkor, mindenhol ha csak akadt egy kis pénze külmunkából vagy a nyulakból (amit anyám tartott rendben, de ebből ő nem kapott egy fillért sem, mert akkor még volt fillér) vitte a kocsmába és az alkoholista ismerőseit is itatta.
Én apámat az nem láttam részegen fetrengeni. Nem is értem hogy csinálta. Ám egyszer a kultúrházban voltunk és láttam hogy pohár van a kezében, jaffa vagy kóla vagy bambi ki emlékszik már erre, de hiába kértem, nem adott belőle az irígy ember. Persze mert bélelt volt azaz hogy senki se tudja meg az italban volt egy kis rum vagy valami más anyag. Állítólag, ha már többet ivott a kelleténél, elment a wc-re és kihányta, majd ivott tovább. A lényeg viszont, hogy üres volt a családi kassza. Mert elkocsmázta.
A gyerekeim apjára is sokat gondolok ebből a szempontból. Elvitte a biciklit reggel, délben én gyalog indultam el a gyerekekért az óvodába és látom a biciklimet a kocsmánál. Persze hogy eltoltam, nem volt lelakatolva. Így már csak könnyebb a gyerekeket hazahozni az óvodából. Ő viszont hazahozta az 5 literes kannát és abból töltögette a pohárba a bort felvizezte vagy még azt sem. Jól el volt a kannájával. Üveg sörébe kapaszkodott amikor kutyákkal koncertet őriztünk, de a szervező nem neki szólt, hogy le kéne tenni az üveget, hanem engem vett elő. Milyen pasid van neked? Fél hogy folyton kapaszkodik? Sörös üveg? Bátorító? Szégyeltem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése