Képzelt riport ötödik rész

 Riporter- Azt olvasom, hogy depresszió, te most ezt minek neveznéd?
Én- én nem úgy érzem, hogy depressziós vagyok, hanem elkeseredett, dühös ember vagyok akinek a teste feladta a küzdelmet, vagy sztájkol a teste. 
Mert régen ha kellett terhesen kapát gereblyét fogtam, hogy a gázvezeték árkába visszahúzzam a földet, létrára másztam, hogy a téglafalat hungarocellel beborítsam, felástam tavasszal a kertet, hogy teremjen. 
Igaz, hogy Budapestre beköltöztem, de aktívan részt tudtam venni civil szervezetek munkájába, sőt esti iskolába is mentem. 
Kétségbeesés, hogy ezeket ma nem tudom megtenni. Itt még meg is jegyezném, hogy tömegközlekedési eszközzel sem nagyon merek közlekedni, márpedig enélkül csak akkora távot teszek meg amit bírok. 
Biztosan közlekedtél trolival, felszállsz, egyik kezeddel kapaszkodsz a másikban van a jegy amit kezelni akarsz, közben a troli kiindul te meg esnél ám nagyot mások ölébe, mert izmaid nem tudnak ellenállást tanusítani. Eltünt ez a reflex is és közben jajgatnál a testedbe nyillaló fájdalomtól. Majd miután többszöri kisérlet után találsz egy biztos pontot ott ahova babakocsival is beállnak, két kézzel kapaszkodsz és a hátaddal támaszkodsz. De a csípőd próbálja a kanyargókat egyensúlyozni. A csipődben iszonyú a fájdalom. Úgyhogy nagyon kivételes esetnek kell lennie, hogy akár buszra trolira vagy villamosra szálljak. Egy diplomaosztó, egy szalagavató. Vagy mondjuk egy olyan orvosi vizsgálat ami már nincs bejárható távolságban. Elsétálok a Blahától a Nyugatiig. Ez most nem is tudom mekkora távolság de megnézem a térképen. 2,1 km-ert ír és 21 percet gyalog 3 útvonalat is megad. Ám nem sietek, de stopperral nem mértem meg. 
Anyámhoz már régen nem vállalom, hogy leutazok, sem Ócsára sem pedig most Ráckevére. Talán kétszer voltam ott amióta idősotthonba költözött. 
Számolnom kell például a 24-es villamos zötyögéssel, majd a HÉV a Vágóhídtól. Számolnom kell azzal, hogy volt-e időben székletem. Mert aztán mi van ha menetközben jönne rám a szükség? Egy helyen lenne wc az OBI-ban. Sem a HÉV-en sem Ráckevén az állomáson nincs wc. Most még az idősotthonba sem lehet bemenni a látogatónak. Nekem meg óránként van szükségem a wc-re. Ám volt épp a múltkor, hogy megint a pelenkámba vécéztem. Volt már veled, hogy bekakiltál? Az utcán? Ugye hogy fura dolog ilyen dolgokkal foglalkozni!
El is mesélhetem azt neked, hogy egyszer a másik lányom hazaérve zokogott, mert elvesztette a kulcsát, tudta, hogy hol esett le a forgalmas Üllői út-József körút sarkán. Kerékpárral volt és leesett a kulcsa, ám nem tudott leszállni a kerékpárról és a forgalomban az úttestről felvenni. Hajnalban 4 órakor mondom neki, hogy öltözzön menjünk kulcsot keresni. Elsétáltunk a kerszteződésbe, ahol meg is lett a kulcs, de mivel előtte nem voltam wc-n így már hajnali 5-kor ellégé szorítottam az anyagot. Sehol egy nyilvános  wc ilyenkor. A Rákóczi térről elvitték a Toi-Toi-t a Bacsó Béla Népszínház utcánál van viszont egy. Épp megúsztam, hogy ne legyek megint büdös szarszagú. Mesélhetnék neked még ilyen sztorikat. 
Tehát most akkor nem a depresszió miatt nem járok társaságba. Az útvonalat meg kell terveznem szinte wc-ről wc-re. Ezért sem merek tüntetésekre menni, most is volt a Klíma tüntetés, úgy vágytam rá hogy mehetnék még jó számomra az idő. De ez végett hogy tudom mennyire fontos nekem a wc nem mehetek.