Fotós vagyok, tanultam de már nem alkalmaztam a tanultakat. Kellett vagy sem, eltekertem a beállítást a fényképezőgépen és aztán jó lett, mert nem kellett rá emlékeznem.
Tegnap a gyermekem kérte, hogy az órai anyagát nézzem vele át mielőtt elküldi a tanárának. Akkor ébredtem fel délelőtti szundikálásomból. Hogy is van? Mutasd mit vesztek? Oh jaj emlékezzek mindenféle kizárásos és helyes mondaton a fényképezőgép gombjainak jelentése. De mobiltelefonján sikerült megmutatnom, hogy hol is van a S amivel majd dolgoznia kell a házi feladatát megcsinálni. Borzalmas amikor már valami automatikusan megy és nem kell gondolkodni rajta.
Viszont tegnap a nyomtatóba kellett papírt vennem. Kértem az ÁFA-s számlát. Azt mondja az eladó, hogy beírva az alapítványt nem találja, kellene az adószám. 18 aztán óh jaj várjon kicsit. Komolyan most elfelejtettem?! Mantráztam eddig is mindig ha kellett hiszen most lesz az adó 1 % gyűjtés kampány és én most összekevertem ezeket a számokat?! Átfutott az agyamon, hogy hát ez képtelenség 18144741-1-42 Van egy dallama és én elakadtam, dúdoltam volna de elakadtam.
Persze megoldottam, hogy a facebook alapítványi oldalamról lelestem az adószámot, de ismered az érzést, a hideg a jaj hogy is van? a bizonytalanság az elönt a víz a jaj nem tudom.
Tudom, hogy nem kellene megijednem, mégis a lefagyás ott van a mindennapokban.
Tegnap a lányommal fotózást terveztem álló pont amely mögött mozog valami és nem sikerült. Mobillal és fényképezőgéppel sem, igaz nem ez a szakterületem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése