Vannak szituációk és kettőt osztanék meg veletek.
Felszállva a villamosra jegyet kell kezelni. Kezemben a jegy és ugyebár a kezemnek ki van adva a jegyet közelítsd a jegykezelő berendezés felé, ám jön egy pasi aki közted és a jegykezelő berendezés között akar elmenni, ám te nem tudsz korrigálni, mert a váratlan előre nem látott esemény zavarta meg a kéznek kiadott parancsot. Ezért az illetőnek csak ennyit mondasz, nem állok félre amíg nem kezeltem a jegyet. Persze a pasi ezt az ellenállást nem veszi jó néven ő a kötözködő típus. Úgysem érti, hogy én már nem vagyok teljesen ép.
A másik ma hajnalban: kicsi lefeküdni készül, én viszont azzal vagyok elfoglalva, hogy az öreg macskát (3 kg 10 éves) mentsem a fiatal és vadászlázban égő fiatal Maine Coon (8 kg 3 éves) macskától. Mivel társasházban lakunk, nem jó ha a macskák rohangálása verné fel a többi lakó békés álmát. Ezt minden hajnalban eljátsszuk én és a macskáim. Ám a kicsi meg akart ölelni de nem reagáltam le időben. Az agyam a macskák békés befogásával volt elfoglalva. az agy a testnek azt adta ki parancsba, hogy Pucust (öreg) meg kell fogni felemelni és elvinni a párnájára. Ám nem számolt Emese ölelj meg jó éjt puszi közbelépésével.
Meg is morgott ezért, hogy a macskáim fontosabbak, mint az Ő megölelése?!
Persze megöleltem, de a robot bennem már ment is befogni a macskámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése