Elkísérjelek?

 Vasárnap délután van. Kicsi lányom beszél, hogy el kellene még menni egy boltba, mert ötnapozik és még kellene ez meg az.

Elkísérjelek? Ez nálam már nagy felajánlkozás, hiszen 100 ágra süt a Nap, számomra már meleg van. Elérünk a körúthoz, a forgalmat rendőrök irányítják. Vajon mi készül? Futónap, kerékpár? Nem néztem mára programokat. Hiszen már régóta nem figyelem az eseményeket. Ha látom is, el is felejtem.
Megyünk a Blahára. Be a boltba, de csütörtök óta nem töltötték fel a készletet, és még időzünk kicsit az ásványos néninéninél, majd be a másik boltba aztán a harmadikban is.
Amikor kijövünk, akkor nézem a Dávid csillagos zászlók érkeznek a kereszteződéshez. Ó mondom az Élet Menete. De már a zebrán nem jutnánk át, így le az aluljáróba, a túloldalon fel. Mondom én: Fussunk! Az Osváth utca sarkán megállunk és kezdek a mobilommal fotózni, de levegőt is vennem kell, mert az a pár méter futás kiszorította belőlem a szuszt. 

Miért is sírok, nehéz ezt szavakba önteni, mert sok-sok éve nem volt részem felvonuláson részt venni fotósként. Feltolulnak az emlékek az adrenalin, beindul valami fotós ösztön? Minden egyszerre. Kutatom az ismerős arcokat akikkel réges rég fotóztam. Kavarognak bennem az érzelmek, aztán elfáradok és induljunk. 
Azt mondom nektek, ez nagyon nehéz, hiszen már hiányokról kell beszélni a testem hiányairól. Nem lehetek ott, nem tapasztalhatok, nem alkothatok, nem mehetek végig veletek ezen az úton és nagyon sok úton nem mehetek már veletek. Régi barátaim. Csak búcsút intek nektek és ha (mert véletlenek nincsenek) újra összefutnánk, egy ölelés egy Hogy vagy? De jó hogy látlak.....

Anyám demenciája

 Anyám 81 éves, sok sok éve már észre lehetett venni, hogy vannak kisebb zavarai például a számtévesztés ami a pénzértéket illeti erre a példa hogy 3000.-al ment 30000.-nyi csekket befizetni.

Április 17-én hívott az idősotthon, hogy anyámat beküldték a sürgősségire, majd onnan átvitték a Belgyógyászati klinikára. 
Körülbelül 4 éve kapta azt a nagyimobilt, amin tudott minket hívni, már az SMS-olvasást nehezen kezelte de a telefonkönyvéből ki tudta keresni azt akit hívni akart. 
Most azt mondta a telefonra hogy az nem az övé, nem tudja kezelni, de ha csörög akkor azt még tudja fogadni azt érti, hogy a zöld gombot kell megnyomni. A többi zavarát nem ismerem.

Bár itt leírhatnám azt hogy készített egy vászon szatyort benne több rejtekzsebbel, de abban van a karórája, a szemüvege, annak tokja, meg papírpénz. Amikor beszállt a mentőbe csak az úgynevezett indiai szatyor volt nála. Azt mondja nekem, hogy valahol elvesztette a botját és ezt a szatyrot, és nekem meg kell keresnem. 
Elmentem a sürgősségire, írtam emailt a mentőnek. Már második napja próbálom, és eszembe jutott, mi van ha el sem hozta?! Hiszen nem ismerem a körülményeket, az idősotthon személyzetét, ki hívott hozzá orvos, ki felügyelte a szállítást. Milyen állapotban volt anyám. 
Tehát felhívom az otthont, hogy anyám egy szatyorkáját keresi és kérem, nézzék meg a szobájában. Na persze hogy ott volt. A szemüvege a kisasztalon botja a helyén a szatyorkája is ott van. 

Most hogy visszavitték az otthonba, kapom tőle a hívást és elmondja, hogy a szomszéd szobában lakóhoz ment át, hogy engem meg tudjon csörgetni mert nem tud a telefonjában engem kikeresni.
Mindehez hozzá kell tennem, hogy azáltal, hogy valamit meg kell oldanom sőt az aggódás anyám álapota miatt, fokozódott a feszültség és ezzel a fájdalmaim erősödtek. Problémafelismerés: miközben pakolásztam a kórházi szekrényében egy elveszett zokni miatt, és pakolva a kimosnivalót, feltünt, hogy nincs nadrágja, nincs kardigán vagy pulóver. Van ugyan kabát és utcai cipő, de a kórházból visszaszállítás az otthonban sem egyenes az út, több órát fog eltőlteni a betegszállító kocsiban, tehát alkatára találnom kell nadrágot és valami felsőt még a kabát alá. Pörögnék de nem megy. Nem akarok a testi fájdalmammal foglalkozni, az ráér utána is. 
Utána kellene olvasnom ennek a demenciának, de szerintem minden embernél máshogyan kezdődik. Én még tudom a panírozás sorrendjét, tudom kezelni a számítógépet a telefonomat, de ismerve a családom kortörténetét, a magas koleszterin és triglicerin szintet és nekem is van nyaki ütőérszűkületem, pakkok az agyi erekben (vagy hol) vissza tudom olvasni a legépelt szöveget és javítani az elütési hibákat. 
Nálam hol fog kezdődni a demencia? 
Még csak 60 leszek....
Április 26-án hazaengedték a Klinikáról. Május 2: megint csörög a telefon, hogy mamát újra bevitették a sürgősségire. Rosszak az értékei. Akkor ez most már így lesz? 10 nap kórház 7 nap szünet, 10 nap kórház? Úgyhogy gyorsan átgondoltam a "napirendem" volt még 4 vonaljegyem. Villamos, metro, érdeklődés a portán, Jobbra menjen üvegajtó után bal oldali ajtón kopogjon. Az ajtó nyitva volt kék és piros ruhás emberek egymással beszélgettek azaz műszakváltás volt. Én tétován a nyitott ajtónál álltam, de senki nem kapcsolódott rá a szememre, nincs szemkontaktus, ha valaki kijött akkor érdeklődtem. Várjon műszakváltás van. Nem akarok várni 10-15 percet, látom anyámat aki még alszik, tehát elméletileg jól van. Így eljöttem. 14 órakor már a Belgyógyászati Klinikához mentem, hogy átszállították-e már anyámat. Természetesn a honlapon található telefonszám/melléklet senki nem vette fel. Sőt a sürgősséginél megadott számot sem veszi fel a nővérpult. Így személyesen kell kutakodnom. Tudtam anyámmal beszélni, felismert és szégyenkezve adott egy zöld zsákba szennyest, hogy sajnos vizeletes. Semmi baj, viszem és kimosom. Gyorsan körbeírtam mindenkinek. Még nem a proszekturán van a mama. 
Nagyon fáj mindenem, sok volt a gyaloglás, hosszú volt a nap. 

Nyirokmirigy megnagyobbodás mint egy dió

 2024.02.18-án reggel egy csomót vettem észre a jobb karom, hónaljhoz közeli részén. Ma azért elmentem a háziorvosomhoz. Kértem volna emailban mammográfiára időpontot, de azt a választ kaptam, hogy pár nap múlva ismételjem meg az időpont kérést. Ismételjem meg az időpontkérést később. Ma végig csörgettem a recepciót valamint a mobilszámot, folyamatosan foglalt vagy ha kicsengett kétszer azután foglaltat jelzett. Végül ott volt a térítéses szám, na onnan bezzeg visszahívtak, de hát én nem akartam fizetős vizsgálatot. Én csak egy időpontot akartam TB ellátásos betegként. Majd megint egy újabb email, ebben már leírták, hogy márciusra betelt minden időpont az áprilist meg még nem nyitották meg. A következő email időzíttés március 1-re volt beállítva, így azt mérgemben ki is töröltem. Írtam a háziorvosomnak, hogy kezdjük a második lépéssel, tavaly októberben voltam tüdőszűrőn, de ha gondolja adjon arra beutalót. Lássuk van e tüdőérintettség a fürjtojásomhoz. És láss csodát egyszercsak jön az email, hogy mégis van számomra március 1-el időpont. Mindenki nyugodjon meg, csak egy zsírcsomó. Figyelgessem, ha nagyobbnak érezném ....

Szabad akaratomból nyilatkozok

 2015 ősze óta szenvedek az izomlázszerű fájdalmaktól valamint izomgörcsöktől. 
Nem gyógyítható a betegség, de szedek gyógyszert, ezmellett is fennáll a fájdalom. 
Orvost már alig látok azaz nincs miért személyesen találkozni az orvossal, telefonálok amikor már fogytán a gyógyszerem. 
Támogatom az eutanáziát, hiszen még ellenségemnek sem kívánom, hogy megélje ezeket a fájdalmakat amiket én immár 8 éve meg kell éljek minden nap. 
Eleinte tanácsolták, járjak el úszni, jógázzak, meditáljak masszírozzanak meg, gyógytorna és még sorolhatnám ezeket a tanácsokat nem tudom teljesíteeni, mert senki nem számolt még utánna, hogy a betegnek ez mennyi pénzébe kerülhet és én csak 64 0000.- rokkantságit kapok. Nem telik uszodabelépőre, sem jógatanárra sem másra. Dr Karsai Dániel valamint Orosvári Zsoltnak drukkolok, hogy amit ők elindítottak sorstársaik ügyében...Járjanak szerencsével. 
Karszallagot tennék a csuklómra,"Nem újraélesztendő"Do-Not-Resuscitate, DNR, vagy bevállalnám még tetoválás formájában is. Szenvedés befejezésének kivánalma emberi jog. Mert a fájdalom állandó és nincs mögötte szervi elváltozás, hanem az idegsegtek modosulása miatt közvetít fájdalmat. 

Én is úgy vélem: „minden olyan eszköznek, amely halált okoz, olyan természetűnek kell lennie, hogy a betegnek ne okozzon még több szenvedést, mint amennyi volt". A fájdalommentesség tehát fontos feltétel, ami azt kívánja meg, hogy minden halált okozó cselekedetnek olyan fájdalommentesnek és kegyelmesnek kell lennie, amennyire ez lehetséges.  Tulajdonképpen nem emberhez méltó életet kell élnem. Erre példát is mondok: nem eyszer előfordult már velem a székletvisszatartás nehézsége. Pedig csak a boltba mentem el. Voltam wc-n székletem is volt, így megnyugodva indultam el a boltba. Még sorra vettem, hogy visszafelé be kell mennem a pékhez. Ám jött a felismerés, hogy már nincs idő, mert befostam. Pár lépés kellett volna csak, hogy a lakásba érjek. Így mindent ledobálva magamról a fürdőszobában tisztába tettem magam, ruháimat átöblítettem, tiszta ruhát vettem és ezután tudtam csak elmenni a pékségbe. Szóval az elmúlt 8 év alatt ez rengetegszer megtörtént.  59 éves vagyok és nem szobatiszta. 

Életvégi döntés, méltó befejezés!

 Egy kedves ember ismerősömről hallottam, hogy mennyire beteg, ALS-el diagnosztizálták. A Gömöri per kapcsán ismerhettem meg Őt. 
Sokszor olvasni a hírekben, hogy elitélnek embereket, mert hagyják meghalni hozzátartozójukat, nem hívnak hozzá orvost, mentőt viszont a beteg kérése az hogy ne hívjanak hozzá orvost, mentőt. Ezzel a beteg jogai sérülnek, szenvedésük csak meghosszabbodik.

Az ember aki már feladja a küzdelmet mert már szenvedés az amiben kénytelen napjait átélni, legyen joga azt mondani, hogy méltósággal szeretne meghalni. 
Drukkolok, hogy sikerüljön a kedves ismerősömnek az Emberi Jogi Bíróságon elindítani ezt a társadalmi páreszédet.

Tudom hogy szeretnek a gyerekeim és nem szeretnék hogy én ilyet kérjek, hogy gondolod anyu hogy eutanázia, hogy hagynál már itt bennünket? 

8 éve élem fájdalomban a napokat az órákat a perceket, de mozgásképes vagyok. Elmegyek a boltba, néha átlépem a vonalat és tovább is megyek. Mint amikor Emese jött haza és ki kellett menni eléje a reptérre és annyira ideges voltam, mert mi van akkor ha a buszon rámtőr a hasmenés és szó szerint ülök a kakiba és gyalog kellene a reptérről hazabandukolnom....de megúsztam, de nem ittam azon reggel kávét, nem ettem és nem vettem be a gyógyszereim. 

De a mindenem fáj- betegség- a gyógyszer alig hat, pedig már nagyobb adagot nem szedhetek be és még hány hosszú nap van hátra az életvégi naptól...

Valami energiakisülés az agyban.....

Tetőtől talpig fájdalomban

 Már megint és újra és újra csak arról tudok "beszélni" itt ülök tetőtől talpig fájdalomban és halkan nyűszítek az ágy sarkában. Semmilyen most felírt és szedett gyógyszer nem segít. Lábfejeim lüktetnek lépéskor nyilalnak a tarkóm mintha betomból lenne. Bordáim körül bilincs nyom és szorító érzés.

A nyári fülledt párás meleg miatt alig bírtam elaludni. Összeizzadt ágynemű, bokámig lecsurgó verejték. Alig várom, hogy hűvösebb idő jöjjön. Nem kell a légkondi, így is száraz a szemem és remélem nem a parlagfű miatt viszket. 

Úgyhogy marad a befelé sírás, és ha belegondolok, hogy Morgan Freeman 86 éves és 2008 óta szenved a fibromyalgia miatt, hát keserves hosszú életem is lehet. 

Fájdalmas betegségek

 Szeretem elolvasni a fájdalmakról szóló cikkeket. Tudod amikor már a fájdalomtól befele sírsz és nincs gyógymód, vagy ha van az is csak ideig-óráig ható gyógyszerezéssel oldható meg. 8 éve tart küzdelmem önmagam ellen a fájdalmas lét ellen. Azt írja a fibromyalgiánál, hogy rendszeres mozgás és a stresszt kiváltó ok megszüntetése. 
Ám közben jönnek az életemben azonkívül is stresszek, mert hát én aki már szinte remeteként élek, a családom tagjai is tudnak okozni jó irányból érkező nem stressznek kellene mondanom, hanem boldogságnak, de ez is úgy üt be mintha stresszt élnék át. 
Mit is olvastam a minap? Dopamin felszabadulása vagy hiánya. Étkezés öröme azaz ha étkezés közben nem szabadul fel dopamin, akkor hízik az illető. Nos én belőlem is hiányzik a dopamin, endorfin, mert a pajzsmirigyem összeasszalódott azaz autoimmun betegégem van, és hiába a gyógyszeres pótlás, örömérzetem nincs. 
Valamint 6 évig még legalább velem marad a stresszt kiváltó ok. Okozata: PTSD fibromyalgia.
Jut is eszembe: januárban lett új háziorvosom, aki számára ismeretlen volt a fibromyalgia, reménykedek, hogy már azért utána olvasott, bár azóta személyesen nem futottunk össze újra de majd októberben talán amkor lesz influenza oltás.
Őt sem irígylem. Janárban több paciense lett a betöltetlen praxisok miatt és most a nyári szabadságok miatt is gondolom nyakig úszik a munkában. A modora viszont kivetnivalót hagy maga után. Ami tetszik benne, hogy emaiban kérem a gyógyszereim felírását és szinte azonnal teljesíti azt. Bár elnézést kér, hogy külön emailt később küld. Én pedig visszaírtam, hogy nem baj, ha nem küld külön emailt a teljesítésről, hiszen az eeszt a felírt gyógyszerekről küld emailt vagy dokumentum érkezett stb és a telefonomon van egészségablak applikáció, abban is meg tudom nézni, hogy a gyógyszereim receptjei megérkeztek-e. 
sokszor azon kapom magam, hogy a múlton gondolkodok. Visszarévedek, pedig nem akarok, mert a nem jó dolgok jutnak eszembe.
Tehát 5 gyermekemmel élek és a gyerekek apjával. Iszik ugyan de dolgozik, azaz ő kereső a családban én pedig háztartási munkákat végzem, mindent amit egy "normális"anya, nő tesz a lakásban a kertben az óvodás iskolás gyerekei mellett. Mindig a pénz hiánya volt a fő gond, bár volt hébe-hóba autó na az is vitte a pénzt. 
Ám most arra akarok kitérni, hogy az általános iskolában hagyományt akarnak teremteni a ballagási bálnak. Ami azt jelenti, hogy a helyi ruhakölcsönzőből felpróbálnak habos-babos ruhákat. Így ezt kicsit olcsóbban lehet bérelni. Szülői értekezlet: Valaki hátulról bekiabál, hogy bizony ő nem járul hozzá több pénzzel olyan gyerekek báli ruhájához, mert ő mennyit dolgozik (egy-két gyerekes anyuka) és az aki sok gyerekes és nem dolgozik annak a gyerekének a ruhájához nem adakozik. Nagyon elitélő nagyon bántó, mert engem beskatulyázott. Koldus és a koldus gyerekei...