A fájdalom nemcsak az agyunkra, hanem a sejtjeinkre is hat - mondta a Nobel-díjas neurobiológus, Eric Kandel test és agy (elme) kapcsolatára hivatkozva. Eszerint a sejtjeink epigenetikusan, azaz nem DNS-alapú (dezoxiribonukleinsav) átörökítéssel, hanem egy bizonyos miRNS - nevezik mikroRNS-nek is - révén emlékeznek a fájdalomra.
Ezek a parányi ribonukleinsavak, miRNS-ek szinte "töredékesek", ám bizonyos környezeti tényezők hatásának átvitelét segítik elő sejtről sejtre, vagy éppen elődről utódra. Így például a fájdalomérzet is képes megváltoztatni sejtjeink működését. A krónikus fájdalom állapotaiban az idegrendszerünk hálózata módosul, és a megváltozott működés miatt "a fájdalomélmény keletkezése" is más. A krónikus fájdalmakkal egy új tudományterület, a pszichoneuroimmunológia is foglalkozik. Simoncsics kifejtette, hogy fájdalom esetén ugyanis nemcsak az agyunk aktiválódik, hanem ez az érzet hat a belső elválasztású mirigyeinkre (endokrin rendszer) és az immunrendszerünkre is. Különösen ez utóbbi és a fájdalomérzet összefüggéseit vizsgálják az újabb kutatások. Ezek szerint a neuroimmunológiai homeosztázis (az idegi-immunológiai egyensúly) zavara testi betegség megjelenéséhez vezethet, de az immunrendszer legyengülése lelki deprimáltságot is kiválthat a rehabilitációs szakember szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése