Régen sem volt jobb! Régen sem kaptam zsákszámra a segélyt! Régen is a hozzátartózó segített.
Öngondoskodás - hozzátartozó - önkormányzat - civil szervezet - állam.
Anyámtól kaptam az ingatlant oda szültem 5 gyermekem, az apjuk dolgozott ezt el nem vitatom tőle, de meg is itta a magáét. A nő köténye legyen nagy, hogy a családi gondokat elbújtassa. Ha elfogyott a pénz, mentem szomszédhoz majd megadom ekkor és akkor, tavasszal mentem más kertjét is felásni és megrovást kaptam, hogy miért én nő létemre. Mértem a markos legény? Gáz-víz árkát én húztam be kapával, gereblyével.
Anyám is jött minden hónapban felpakolva és pénzt hozva. Én aki a háztartásban végeztem a láthatatlan sziszifuszi munkát. Az állam nem adta csak a Gyes összegét mondván, terhesség előtt csak magános voltam és a családi pótlékot a gyerekekre. Holott előtte 10 évig dolgoztam a TSz-ben, nyomdában a hőerőműben.
Bezzeg tessék jól a pénzt beosztani. A keveset beosztani és minek szül az ilyen gyereket erre a koldus világra!
Most néztük a szociális törvényt majd ha én megöregszem és önhibámon kívül rászoruló leszek, te jó ég hiszen már régóta rászoruló vagyok, hiszen rokkantsági ellátást kapok csekély összegű 53 000.-ot. Tetszett volna lebetegedés előtt rendesen dolgozni!
Tehát gyermekeim tartanak el. Nem kapván önkormányzati, civil szervezeti és állami támogatást. Még azt sem kaptam meg, hogy állapotomat újravizsgálják, mert a FIBROMYALGIA betegség nem létezik, minden olyan betegség, prediabétesz, pajzsmirigy alulműkdés, magas vérnyomás, kisizületi gyulladás, depresszió. Na ezekre kaptam meg az 57 %-os rokkantsági státuszt. Fájdalom minden nap, elkábító tabletták. Sok tablettától hasmenés. Ja hogy még az orvosom státusz is betöltetlen lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése