Édesanyám világéletében azt figyelte, hogy ki kivel kavar szerelmi háromszögekben látta a lelki kiteljesedését. Munkahelyen, esti gimiben folyton hallottam tőle kreált történeteket. Bárcsak feledni tudnám. Áh de nem lehet, mert most 79 évesen az idősek otthonában is már összeboronált két embert. Úgyhogy tegnap este a telefonban ezt mesélte és hogy megint nyilvános bocsánatkérés lesz ebből.
Na ebből azt akarom kihozni, hogy ki kellene törölnöm az elmémből és nem anyámon bosszankodni, hogyan tudja maga körül mérgezni a levegőt.
Hát neki meg ez az éltető eleme, a pletya. Ronda pletyás vénasszony. Ő is házas emberrel kavart, miután elvállt.
Legszívesebben egy szobrot vennék neki: ne láss, ne hallj, ne beszélj sőt ne is gondolkozz.
Megígértem neki, ha betöltötte a 80. életévét, áthozatom Budapestre egy otthonba, de akkor ott is mérgezze maga körül a légkört? Van ennek értelme?
Na persze nekem meg árt ez a bosszankodás.
Itt be is úszik emlékezetembe az a sok szerelmi novella könyvsorozat, amiket olyan szívesen olvasott és egyszer nekem elmesélte úgy mintha valóságosan megtörtént volna, az a sok szappanopera amikor illetlenség volt őt azon órában telefonon hívni, mert megzavartam a nézésében és egyszer amikor megzavartam, ki kellett keresnem, hogy mikor van a rész ismétlése. Szóval ezek neki tuti hiányoznak. Így élő szereplőket keres magának abban a zárt világban. Ám bennünket is csesztet, kislányom van-e már pasid és a lányod az új munkahelyén befűzött-e már valakit és de ....folytathatnám a kérdéseivel a mondatot. Nem! Mama nem!
Jól felbosszantom magam.
Persze nekem végig kell hallgatnom telefonban egy órát is tud mesélni az X vagy Y és kivel és hogyan és miért igen és miért nem persze az ő unokája és M és P össze majd szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése