Mindig szerettem volna gyereket, 17 évesen mentem férjhez. Terhes lettem, de akkor még keveseknek adatott meg az ultrahang vizsgálat. Sokat görcsöltem. Az orvos mégsem ajánlott más vizsgálatokat. Szilvia lányom megszületett, de nem is nagyon láthattam. Kérdeztem a nővért hogy minden rendben van-e vele? Csak fejével intett NEM. Nincs rendben és elvitte. Az 1 óra alatt amit kötelező szülés utáni megfigyeléskor elszenvedni, homokzsákkal az ember csak fekszik, senki nem jött oda tájékoztatni. Majd lekerültem az osztályra. Anyám és a párom bejöttek, és Sanyi akkor ment el orvost keresni, hogy hol a gyerek. Az orvos elsápadt, mint kiderült azon a napon két gyermek született nyitott gerinccel. A kisfiú nem maradt életben, Szilvia pedig a Tűzoltó utcai gyermekklinikán van. Én a Nagyvárad térnél a klinikán voltam a szülészeten.
Első nagy tragédia az életemben, hogy menthetetlen a gyermek. Gerincvelőt védő hártya nyitva, deréktól lefelé béna gyermek, dongaláb. Bár megpróbálták bezárni a nyílást, elfertőződött 6 hetesen hunyt el.
Sanyi nem akart több gyereket, így majdnem 10 évi házasság után elváltunk.
Egy másik férfitól 5 lányom lett. Tőle 19 év után vettünk búcsút. 3 nap alatt csendben sikerült elköltözni. Ezután megírom egy másik posztban mi is történt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése