A hívott szám jelenleg nem elérhető

 A mama telefonja kikapcsolt. Előzmény: az olvasószemüvege elveszett. Próbáltam neki segíteni, hogy hol nézze meg a szobájában. A vonal megszakadt. Újra hívom, felveszi. Miről is beszéltünk? Már elfelejtette. Mondom a szemüvegedet kerestetem veled a szobádban. A vonal megszakadt. 
Előzmény: a neurológus, aki rendel az Otthonban, azt mondta neki, hogy olvasson. Kezébe adott egy könyvet. Beszélgettünk a könyvről, hogy olvas-e és ha igen, akkor a tartalmát vissza tudja-e mondani. Következő híváskor azt mondja elveszett a szemüvege és fáj a szeme. Most én azt gondolom, hogy ne kelljen olvasnia, eldugta a szemüvegét. A telefonja kikapcsolása véletlen lehetett, de nem fogja magától visszakapcsolni. Mert már a telefonja kezelését is elfelejtette.
Kiderült, hogy nem tette fel tölteni.
Hívtam az Otthont: ezen a számon előizető nem kapcsolható. Dühöngök magamban, Fáj a jobb lábam talpa. A hátamban is nyöszörög minden csigolya. Kattog az agyam. 
Emailt írok az Otthonnak. Jön a válasz, hogy igen! Változott a telefonszámuk. Közben fel is hívnak. Mondom, hogy mamát nem érem el a telefonján. Megbeszéltük, hogy fél ötkor vacsora előtt a vonalashoz ültetik. Mama baj van a telefonoddal? Hát ezt ő is észre vette, de nem gondolta, hogy fel kellene tölteni. Az ápolók ezt neki nem fogják figyelni. De most ez a pár nap kivette minden erőmet.